A kabinosok rendkívüli szigorral őrizték a selejt-minőségű, szürkésbarna WC-papírt
A Komjádi uszodában maximum négy-öt kockát téphettünk le a kulcskiadópult mögül pár arasznyira kiengedett filléres tekercsből. Ha bármelyik suhanc vizilabdázó érthető biztonságra akart menni, és hosszabbat húzott a 80-as évek szétmálló alapellátmányából, a fehérruhás kabinos indulatosan csapott rá a saját oldalán körbeforgó gurigára, szikrázó tekintettel adva tudtára, hogy ennyit és nem többet.
A zuhanyzók korábbi hőse, 13 éves csapattársunk volt az, aki rátalált egy menekülő-útvonalra a kulcskiadó pulttól az öltöző szekrénysora felé: a délután 4-6 óra közötti úszótanfolyamok és hajszárítókiadás kaotikus forgatagában lehetetlen volt megmondani, melyik fürdőköpenyes gyerek vegyül el a pad- és szekrénysorok között, Indiana Jonesként, a film egyiptomi jelenetében.
A menekülésre itt nem a hirtlen vécézés miatt volt szükség, hanem mert a bejárati pultnál markába fogott vécépapírszalagból nyolcméternyi csíkot húzott maga után.
A papír persze hamar elszakadt, és szétázva, darabokban pihent a férfiöltöző padlóján. Nem tudtam eldönteni, hogy a pofátlanság mértéke vagy maga a látvány volt-e röhejesebb. Az én elképedésemnél csak a kabinosoké lehetett nagyobb: dühödt starttal, klumpában próbálták másodpercek alatt megkerülni a kulcskiadás előtti pultot, amely hajszában azonban alulmaradtak az akadályversenyt kedvelő, tettvágytól felizzott sihederekkel szemben, akiket segített a hazai pálya és a nem konvencionális harcmodort pártoló helyi, öltözői kortárscsoport. Joggal gondolhatjuk, hogy az arcátlanságot a fentieknél jobban már nem lehetett fokozni.
A kabinosok vérmérséklete trópusi magaslatokat ért el a korábbi tréfa öt-hatszöri megismétlése után, és kiélezve álltak beavatkozásra készen a guriga legapróbb megmozdulásánál.
Már a legitim WC-papírhasználat is kockázattal járt részünkről. De lehetett fokozni! A délutáni kiléptetésnél többméteresre nyúló sorban, télikabátban, nedves úszófelszerelésüket sporttáskájukba gyömöszölve a fürdővendégek unottan várták a kulcs vagy hajszárítók leadását, a mobiltelefonok kora előtti többperces semmittevéssel. Ezt a pozíciós előnyt fordítottuk előnyünkre. A rutinszerű várakozók sorába, ártatlanságot színlelve beállva, egy beavatott a pult szélén elérhető papírcsíkot rácsomózta az előtte álló gyanútlan fürdővendég akkor divatos sporttáskájára. Ez természetesen nem váltott ki megrökönyödést. Félpercenként haladt egy-egy métert a kiléptetés ...egészen addig, amíg a fürdővendég dolga végeztével tovább nem sétált az öltözőt lezáró lengőajtóhoz. ...itt nikotinos hanggal vegyült bömbölésre fordult meg; a kapsúr vörös fejjel, kidagadó nyaki artériával üvöltött rá a valóban gyanútlan sportkedvelőre: – Mi a lóf*szt képzelsz már megint! A fürdővendég ártatlanul nézett le a földön előtte heverő WC-papírsávra, amelyre a kabinos hájas karjával mutatott. Az öltözői oldalon maroknyi csapatunk próbálta fürdőköpenyébe fojtani a kitőrő röhögést, majd előszeretettel ismételtük meg a mutatványt a következő napokban, nem reguláris egységként fejtve ki ellenállást a kapsúrok terrorja ellen.
