Gábor már tizenkét éves korában eldöntötte, vízilabda olimpiai bajnok lesz.
Megismétli a ’76-os montreáli bravúrt, ahol a magyar csapat utoljára lett aranyérmes. Valamelyik újságból kivágva, el is helyezte az akkori bajnokcsapat képét műanyag tárcájában a havonta kapott lyukasztós uszodabérlet másik oldalán. Onnan naponta kaphatott inspirációt: a baloldalon egykedvűen, napszemüvegesen álló Gyarmati Dezső edző; a csodás védéseiről közismert Molnár Endre; a bravúrós, balkezes dr. Horkai valamint a Vasassal szintén gyakran a bajnoki címért mérkőző, technikás Gerendás György kikezdhetetlen ikonokká váltak.
Első bajnoki meccseket Gábor csapata az akkori Budapest bajnokságnak otthont adó BVSC uszodában játszotta, úttörőként, 12-13 éves kortól. Az ottani, túlfolyós, csempézett kismedence viszonylag meleg víze hétvégi mellúszáshoz kényelmes volt, a tízperces bemelegítés után viszont minden gyerek feje elbódult az edzők által kiosztott fülvédős úszósapkák alatt. A kölykök nagyjából tíz percet kaptak, hogy belerázódjanak a kapuralövésbe és egy-egy védekező-figura lejátszásába, majd a cseréket kiparancsolták a nyitott medence mozaikos járdáján elhelyezett, strandokról ismert sárga lécpadokra, ahol csíkos-színes fürdőköpenyben várhatták, hogy átfázva talán ismét beugorhatnak a langyos víz játéktól kaotikus forgatagába.
Több szezon, úttörő-bajnokság zajlott le a Mexikói úti földalatti végállomásától nem messze.
Egymást váltották a szombat délelőtti gyerekmeccsekre fürdőköpennyel érkező srácok, valaki ladában, valaki buszozva, míg a szurkoló szülőkből talán negyvenes gyülekezet sem volt ritka az októberi esőben, szélfúvásban, köztük ismert figurák is: Bodrogi Gyula színész, a bemodnó, Kovács P. József vagy Koós János énekes; szülőként mind a következő generáció bajnokait fürkészve.
Hónapok, majd évek alatt átalakultak a csapatokon belüli erőviszonyok. A fiúk különböző ütemben nőttek, lőttek ki testmagasságban, vesztettek túlsúlyukból, tettek szert játékrutinra, technikai fogásokra mint az észrevétlen, vízalatti elúszás, a labda átpöckölése a védő felett és hasonlók. Megjelentek, átalakultak a serdülők, pozíciók között érzékelt rangsorok. Egyes játékosok átigazoltak, másokat saját edzője kiemelt, futtatott, míg megint másokat nem.
Edzője nem emelte ki.
Gábor nem került a legszerencsésebbek közé. Edzője nem emelte ki, edzőmeccseken nem bíztatta és az utánpótlás-válogatottba sem javasolta. Oda ellenfelei, szerencsésebb csapattársai kerültek.
’87 nyarán elhatározta, ledolgozza a különbséget, felszívja magát, bebizonyítja, nem rosszabb, sőt, jobb, mint társai.
Az akkor még elhanyagolt, utcáról is megközelíthető BVSC-focipálya salakos pályáján a nyári szünet kora délutánjain köröket futott a 35 fokban, a kispadot védő rozsdás fémkereten húzódszkodva sorozatokkal próbált az erősek közé kerülni.
A Kádár-korszak intézmény-fenntartási közönyét és informalitását szintén jellemezte az uszodákba bejutás pusztán magabiztos beköszönés vagy ismeretség alapján. Gábor, jó helyismerettel, nagyot köszönve besétált a Szőnyi úti uszoda, meccsekről ismert kismedencéjébe, ahol nyáron a langyos, barnás víz mellett élvezhetővé vált a mozaikos, gyorsan száradó medencepart is. Itt látta meg az ekkor már szinte nyugdíjasnak vélt, talán hatvanéves Gyarmati Dezsőt a medenceparton fekete fürdőnadrágban beszélgetve.
Gábor úgy érezte, eljött nagy pillanata.
Bár a napos hétvégét eleve egyéni különedzésre szánta, és mell lábtempós pillangóúszással kívánta oda-vissza 20-30 hosszal javítani erőnlétét, elhatározta, hogy az olimpikonra pluszmunkával gyakorol hatást. Az edzésadagot növelve, a medence falához érve minden hossznál kimászott és ott három fekvőtámasszal fejelte meg a megtett kört. Izgalommal töltötte el, amikor így talán öt méterre kerülhetett Gyarmati Dezsőtől, aki természetesen figyelemre sem méltatta, tovább beszélgetett.
Miért nem ötöt csinálsz?
Gábor kitartó volt, és az edzést már csak a Rocky fimből szerzett minta alapján is folytatta. Tudta, érezte, hogy a legendás edző észrevette, magában méltatta teljesítményét. Talán tízszer érhetett újra és újra a fürdőgatyás veterán sportember közelébe, amikor Gyarmati egy félmondatnál válla fölül hátranézett és odaszólt a sorozatban három karhajlítást letudó Gábornak: - Miért nem ötöt csinálsz?
(A felhasznált kép forrása: https://hirado.hu/sport/cikk/2022/10/23/gyarmati-dezso-akinek-a-bal-keze-aranyat-ert)
