Ginger Baker, dobos- és rocklegenda, 1971-ben részleteiben nem teljesen ismert okokból úgy döntött, hátrahagyja britanniai zenei projektjeit (utolsóként: Ginger Baker’s Air Force), és egy erre a célra beszerzett Land Roveren a sivatagon át Algériából, Nigert érintve, levezet Nigériába.
Ugyan akkor éppen nem dúlt polgárháború több szaharai országban, és még nem iszlám miliciák küzdöttek a szintén harcos kedvű fegyveresek ellen Csádban és Maliban, az út azonban így is igen kalandosra sikerülhetett, amit a Ginger Baker in Africa c. dokumentumfilm is megörökít. Az autó több helyen bedöglött, és volt, hogy letartóztatták őket az algír-nigeri határon.
A helyi népzene és egyéb kulturális adottságok iránt is nyilván érdeklődő vöröshajú angol dobos rendkívül sok országrészben megfordult az akkor még csak 66 milliós Nigérián belül (amely mára 232 milliós országként szerepel a nyilvántartásokban), nem kis feltűnést kelthetve fehér bőrtónusával és hórihorgas alkatával.
A felvett zenei szeánszok, félig szertartás-szerű tombolás, eksztázis és impromptu koncertek fantasztikusan érzékeltetik a gyarmati sorból akkor még nemrég kikerült, a maihoz képest érintetlen társadalom őszinte lelkesedését és zenei örömét. Ezeket mára ott is sok helyen a TikTok és a profilfrissítések váltották föl.
Bakernek és a stábnak sikerült eljutnia Fela Kuti, énekes-szaxofonos frontember és politikai aktivista akkori “székhelyére” a délkeleti tengerparthoz közeli Calabarba is. Ott több felvételt is bemutat az amúgy látványos, autentikus és részben művészi dokumentumfilm. A film egyes részeit a Bakerék által játszott fúvós jazz-zene festi alá, miközben Baker az ottani világot leíró monológot mond, erősen Scorsese Taxi Driver filmjére emlékeztetve, ahol De Niro kommentálja az éjszakai városi dzsungelt Manhattanben. Baker máshol saját versét szavalja, szintén vezetési jelenetekhez bevágva.
Fela Ransome-Kuti és az Africa 70-nek elnevezett együttese többórásra nyúló tánc- és ritmuskavalkádokba hajszolta magát, szólistáit és a mellette órákon át vadul táncoló lányokat, akikből volt, hogy többet feleségül is vett. 1978-ban 28-at nőt regisztrált házastársaként, részben, hogy elhárítsa a koholt, embercsempészeti vádakat, részben pedig, hogy ezzel is kifejezze a Nagy-Britanniatól megörökölt kereszténységgel szembeni álláspontját. (Saját vágyai nyilván kizárhatók a kiterjedt házasságkötés indítékai közül.) Országának jogtipró intézményei ellen politikai és kulturális megmozdulásokkal egyaránt tiltakozott. A politikailag leginkább dalszövegeivel, hatalomellenes magatartásával; kulturálisan főleg a törzsi hagyományok, öltözékek demonstratív fölvonultatásával tüntetett, amit van szerencsénk több filmfelvételen is látni.